Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mikao Usui élete

 

A Reiki energia-gyógyászati és spirituális rendszert Mikao Usui fedezte fel és alapította meg a XX. Század elején. A ma ismert reiki történet elsősorban japán történet és pontos megértéséhez érdemes felvázolni azokat a körülményeket, amelyek a megszületését kísérték.
Japán 1641-től 1868-ig szinte teljesen elszigetelte magát a külvilágtól. Az átlag japán állampolgárnak nem volt jogában még csak elhagyni sem az országot. Akkori törvények szerint egyszerűen halálbüntetés járt ezért. Az a japán állampolgár, akit rajtakaptak keresztény vallási gyakorlaton, azonnal kivégezték. Azokat az európai misszionáriusokat pedig, akikről úgy vélték, hogy túllépték a szigorúan kiszabott kereteket, kitoloncolták az országból.
1868-ban kezdődött a híres "Meiji Restauráció". Az ezt követő időszakban (kb. 1880-1890) a Meiji Császár (ejtsd: Meidzsi) megdöntötte a Shogunok hatalmát és az addigi feudális államot átszervezte központi kormányzássá. A Japán állam székhelyét Tokióba tette át. Meiji Császár nem csak kitűnő politikus, de híres költő, filozófus és ezoterikusan nyitott személyiség volt. Látnoki és gyógyító képességei is voltak.
A régi rendszer megdőlt. A modernizáció rohamosan előre tört. A történelem során Japán először kinyitotta kapuit a nyugati világ felé. Megkezdődött a nyugati világ kultúra és divat irányzatainak beáramlása Japánba a szociális és a politikai élet minden területén.
Mikao Usui 1865. augusztus 15.-én született Japánban. Egy lány és két fiú testvére volt. A család a Tendai Ezoterikus Buddhista vallási csoporthoz tartozott. Amikor Usui a negyedik életévét betöltötte, családja elküldte őt tanulni a tendai kolostorba, hogy alapiskoláit elvégezze. Különlegesen jó képességű tanuló volt. Harcművészetet tanult 12 éves korától. Már 20 éves korára magas „Menkyo Kaiden” (oktató, mesteredző) küzdő minősítést szerzett. Harcművészetét később tovább bővítette több japán stílussal. 
Usui fiatalon megnősült. Kezdetben Kiotóban élt feleségével, fiával és kislányával. Üzletemberként tevékenykedett, de vállalkozásai változó szerencsével sikerültek. Mint a legtöbb intellektuális beállítottságú fiatal, Usui is érdeklődött az új tudományok iránt. Saját feljegyzéseiből kiderül, hogy szeretett tanulni, úgymond élete végéig tanuló típus volt. Különösen kedvelt tananyagai közé tartozott a gyógyítás, pszichológia, költészet, mondák, regék világa. Ezekkel kapcsolatos gyűjtő munkája Japánon kívül a Föld más országaira is kiterjedt. Több nyelvet tökéletesen beszélt, jártasságot szerzett nyugati orvoslásban, teológiában és filozófiában is. Már fiatal korában a spirituális életvitel jellemezte. Sokat tanulmányozta és értelmezte a "Kyoten"-t, ami a Japán Buddhista Bibliát jelenti. Széles körű képzettséggel rendelkezett a keleti és nyugati teológia és a tudományok terén, így ez az érdeklődési pont összehozta őt a misszionárius tanárokkal is. 
Usui édesapja, Uzaemon, az új rendszer erős képviselője és egy erőteljes új politikai vonal megvalósítója volt. Usui nagyra becsülte őt. Mikao maga is a nyugati kultúra felé való nyitás oldalán állt. Sokat utazott, folytatta a keleti mellett a nyugati orvoslás és tudomány tanulását. Többször járt Kínában és Európában. 
1900 körül Kiotó egész környékén kolera járvány pusztított, ami Usuit is megfertőzte. Súlyos beteg lett. Halál közeli élményt élt át, víziót látott, melyben megjelent előtte Mahavairocana Buddha (Nagy Központi Buddha) és instrukciókat kapott tőle. Ez a látomás annyira nagy benyomással volt rá, hogy életében egyfajta értékrend változás történt. Szinte minden idejét Buddha ezoterikus tanításainak felkutatására és alkalmazására fordította ezután. Mikor kigyógyult a halálos betegségéből, családjának és a család papjának beszámolt halál közeli, tudatváltozásbeli élményéről és látomásáról. Ők teljesen értetlenül és hitetlenül fogadták megvilágosodásbéli élményét. A tendai pap valósággal ütlegelve zavarta ki őt a templomból. Ennél az első szatorinál kapta meg életútjának indíttatását és szellemi utasításait...
Hogy választ találjon vízióbéli élményére, rengeteg időt szentelt a spirituális meditációknak és elkezdte gyűjteni a különböző Buddhista tananyagokat. Folytatta spirituális önképzését, és létrehozta a "Rei Jyutsu Ka" nevű spirituális csoportot. A csoport központi székhelye az észak Kiotónál lévő Kurama-Yama nevű szent hegyen volt. 
A tantrikus gyakorláson keresztül Usui egyre jobban megismerte és megértette az ember belső energiarendszerét, valamint a test, lélek és szellem viszonyát és az embernek az Istenséggel való kapcsolatát. Usuiban egyre nőtt a vágy, hogy a buddhista vallási hagyományokban gyökeredző spirituális önfejlesztő módszereket találjon. Tanulta és gyakorolta a különböző Buddhista meditációs és gyógyító technikákat és többféle önfejlesztő és gyógyító módszernek is mestere lett (pl.: Ki Ko, ami a Csi Kung japán változata). Az 1910-es években Zen buddhizmust is tanult és gyakorolt.
Több régi eredeti tekercs gyűjtésébe is kezdett. Mivel kitűnő politikai és akadémiai kapcsolatai voltak, jelentős gyűjteményre tett szert igen rövid időn belül. Több országból származtak a kéziratok, amelyek között tibeti eredetűek is szerepeltek. Ezek között volt taoista és tibeti Qigong technikája is, aminek mesterévé vált.
Kiotóban több, nagy terjedelmű buddhista könyvtár és kolostor volt. Usui kutatásait ezekben is folytatta. A szútrák tanulmányozása során, különösen a Lótusz Szútrában, számos hivatkozást talált a Buddha gyógyító képességeire. A keresés során egy tokiói antikváriumban rábukkant egy ősi kéziratra. Ez egy több száz éves Shingon tantrikus szútra szövege volt. A címe: "A Testet Meggyógyító és a Tudatot Megvilágosító Transzcendens Fény Villámának Ösvénye.". Usui így írt a szöveg felfedezéséről: "Miután elolvastam, elküldtem valakit Kínától Tibetig, hogy nézzen utána, létezik-e még a szövegnek kiegészítése is.". Érezte, hogy a szöveg nem teljes, és valahol meg kell lennie a hiányzó résznek. 
Mivel sok kapcsolattal rendelkezett, elküldött egy jó nyelvészt Tibetbe további információ felkutatására. Úgy gondolta, kell lennie egy ennek megfelelő gyakorlatnak a tibeti buddhizmus Vajrayana hagyományában is. A híres tibeti főiskolán, a Chagpori Lingben egy újabb szöveget találtak. Szanszkrit nyelven volt írva és tibeti fordítást mellékeltek hozzá. A szövegről másolatot készítettek és elküldték Usuinak Japánba. Amikor a tibeti szöveget a meglévővel összehasonlította, a következőt fedezte fel: "A szöveg tartalmazott két fejezetet, amit az én szövegem nem, de hiányzott belőle öt fejezet, ami az enyémben megvolt. A tibeti szöveg felhasználásával korrigálni tudtam az én szanszkrit szövegemet, ami keresztülutazott Kínán egészen Japánig. Ezt nagyon fontosnak tartottam a hangok használata miatt, a transzcendentális energia lehívásában. Az én szövegemben volt egy "Erkölcsi észrevételek" című rész, ami viszont a másikból hiányzott". A szanszkrit szótagok váltak később Usui meditációs elvonulásának alapjává. Van olyan vélemény, hogy ebből az "Erkölcsi észrevételek" c. felsorolásból lett később az öt Reiki alapelv. Frank Arjava Petter kutatása szerint az alapelvek Meiji Császártól származnak, ez áll Usui emlékoszlopán és saját kézirataiban is. (Valószínűleg a két forrásból származó erkölcsi tartalom lényegileg fedésben van egymással.) Azzal a céllal is vette át Usui ezt a tanítást a Meiji Császártól, hogy szilárd erkölcsi alapot biztosítson Reiki szervezetének (a császár rendkívüli köztisztelete volt erre a garancia).
Íme a Reiki öt alapelve:
1. Ma és most nem táplálok haragot.
2. Ma és most nem aggódom.
3. Ma és most minden lény felé tisztelettel és szeretettel fordulok.
4. Ma és most „keményen” dolgozom önmagamon. 
5. Ma és most hálás vagyok minden áldásért.
Jegyzeteket készített, és a két szöveget egybe szerkesztette úgy, ahogy a véleménye szerint összeillettek és egy egészet alkottak. Tudta, hogy ennek a buddhista tantrikus szövegnek a gyakorlása megadja a választ a kérdéseire.
Mivel Japánban a tantrát hosszú ideje nem használták, nem volt senki, akitől a beavatásokat meg lehetett volna kapni, ez pedig a buddhista tantrikus hagyomány nélkülözhetetlen része. Tudta, hogy nem elég, ha az ismeretek a rendelkezésére állnak, szükség van egy olyan mester általi beavatásra, aki megvalósította a gyakorlatot. Egyetlen ilyen élő személy sem volt azonban Japánban. Akkori papjának tanácsára Usui elhatározta, elvonul egy szent hegyre meditálni, hogy saját maga ébressze fel a gyakorlatot, és így közvetlen beavatást kapjon. Az intenzív meditációval eltöltött évei felkészítették őt erre.
1914-ben Usui a Kurama-Yama hegyre vonult, ahol az évszázadok alatt sok más, híres gyakorló is megfordult (a Meiji Császár is). Itt szokványos 21 napból álló meditációját végezte. A 21. nap végén nagy fényesség hatotta át, transzba merült és szellemvilági beavatásként megkapta a választ a kozmikus energiák használatának új módjára. Megvilágosodásának élménye által, mintegy áthozta az energia-gyógyítás pontos módját erre a dimenzió szintre, amit később Reiki Ho-nak (szellemi erő gyógymódjának) nevezett el. Viszont a közhiedelemmel ellentétben Usui csak ezt követően jött rá, hogy a benne aktivizálódott erőnek (mintegy mellékesen) külső gyógyító hatása is van. Eleve nem gyógyító képesség elérésének reményében meditált, hanem az ősi spirituális hagyományt szerette volna újra felébreszteni önmagában és abba beavatás által bekapcsolódni. Ez kiderül saját, most már hozzáférhető Reiki kézikönyvéből is. Az Ég kiválasztotta őt (nálunk ezt mondják lélekkeresztségnek, karizmának), hogy a gyógyítás adományának elterjedésével az emberiség inspirációt kapjon a szellemi igazságok keresésére és spirituális küldetésének betöltésére. Életfeladatának ez a része csak beavatását követően vált világossá számára. Ezért kijelenthető, hogy a Reiki gyógyításra való használata (ahogy a gyógyítást nálunk értelmezik, tehát a testi tünetek megszüntetéseként!) eme szellemi utat képviselő rendszernek az előudvara. Segítségével gyógyíthatók a testi és lelki zavarok, de nem önmagáért a testi-lelki jólétért, hanem azért, hogy a spirituális fejlődés útjából ezek az akadályok elháruljanak. Ez a Reiki titka.
Usui élménye a hegyen azt mutatja, hogy a Vajrayana legmagasabb szintű jógatantráját gyakorolta. Az abszolút felébredett állapot pillanatának átélését jelenti ez a tapasztalat; azt a spirituális Beavatást, melynek során az ember megkapja életfeladatát és megvalósítja az elme nyugalmát, a lélek békéjét életében. Ebben a szatoriban, beavatásban megkapta a szellemi útjának gyakorlati kulcsait, amit át kellett adnia a világnak. Az Usui által feltárt, majd a „nagyközönség” számára kidolgozott Reiki módszer ennek a szellemi vonalnak a sűrített és egyben leegyszerűsített kivonata, mely az alaptanításokat tartalmazza. Usui nem egyszerűen a Reiki módszerbe kapott beavatást – mely része a Shingonnak – hanem a teljes Shingon Buddhista rendszerbe. Ezt belehelyezte a japán őshagyománynak, a Sintónak a kereteibe és így dolgozta ki azt a kivonatát a tanításoknak, amit az emberek széles tömegeinek is át lehetett adni.
Usui először ezzel az új gyógymóddal barátait kezelte. Aztán elkezdte használni, majd tanítani ezt az energiacsatornázási formát Kiotó szegény negyedében is. Nagy segítőkészséggel kezelte a hozzá segítségért fordulókat és tanította az új energiacsatornázási módszert azoknak a személyeknek, akik nyitottnak bizonyultak a Reiki gyógyító hívatás iránt és felelősséget vállaltak életük irányításában. Otthonában mintegy hét évig kezelte és tanította az embereket. A város több részében is előadásokat tartott az új gyógyító rendszerről és bemutatta alkalmazását is. Az érdeklődők száma folyamatosan nőt. Mindez lehetőséget adott számára is, hogy alaposan tanulmányozhassa a Reiki gyógyító hatását különböző betegségek kezelése közben, valamint jegyzeteket készített az általa tapasztalt gyógyulásokról. Usuira jellemző volt, hogy gyógyítási rendszerén folyamatos finomításokat végzett minden jelentősebb észrevétele után. Később minden információt összesítve és a lényegét kiemelve megírta Reiki kézikönyvét, az "Usui Reiki Hikkei"-t, amit a tanítványok később is másoltak és felhasználtak.
Usui több külön szervezetet is alapított. Az első és szélesebb körű a "Reiki Society Usui Kai", majd 1922-ben megalapította az "Usui Reiki Ryoho Gakkai"-t. Az Usui Kai-t az általános Reiki gyógyítók szövetségének lehetne nevezni, a Gakkai volt az ezoterikus orientáltságú szervezet, ami magába foglalta Usui gyógyító és speciális meditációs technikáit is. Úgy tudni, Hayashit kivéve az összes Tanító Mester tagja volt a szervezetnek. A Reiki történetét végig követve úgy tűnik, nem véletlen ez a dolog sem. Mintha Usui jól látta volna, hogy Hayashi az a Mester, aki az egész nagyvilág számára elérhetővé teszi időben a Reiki gyógymódot. Ez volt Usui egyik legnagyobb kívánsága.
1922-ben Usui Tokióba költözött és megnyitotta első hivatalos Reiki gyógyító központját.
Soha nem nevezett ki Nagymestert, vagy ennek megfelelő címet. Ez már csak napjainkban indult Phyllis Lei Furomoto vonalán, főleg anyagi és presztízsbeli indíttatásból. Több országban is fölvették ezt a titulust egyes reiki oktatók, vagy pedig úgy viselkednek, mintha azok lennének. A „Nagymester” kifejezés a japánoknál ismeretlen, tipikusan amerikai és európai fogalom, és egyértelműen szabadkőműves eredete van, semmi köze a Reiki hagyományához.
1923. szeptember 1-én Tokiót és környékét hatalmas erősségű földrengés rázta meg. Feljegyzésekből tudható, hogy Usui alig pihenve, éjjel-nappal járta a város minden részét, próbálta a tőle telhető legtöbbet segíteni a szenvedőknek. Nemcsak mint gyógyító, de szervezőként is kitűnő munkát végzett. A későbbi időkben az önfeláldozó magatartásáért a Meiji Császár kitüntetésben részesítette munkájának elismeréséül.
A katasztrófa következményeként Usui és barátai klinikát nyitottak a tűzvész sérültjeinek. De a klinika szinte azonnal túl kicsinek bizonyult figyelembe véve az ellátásra szorulók számát.
1924 februárjában a Tokió melletti Nakano városban megszervezte második gyógyító központját. Gyógyításainak híre gyorsan terjedt az egész országban, nemsokára az ország több részéről is meghívásokat kapott, hogy tanítsa módszerét. De talán sokakban megbotránkozást is keltett a korhoz képest túl széleskörű látásmód, ahogy módszerét tanította. Sokak számára a tudatról tartott előadásai szentségtörőnek tűntek. Kétségtelen, Mikao Usui nagy lépéssel megelőzte korát.
Munkásságáért még életében a „Kun San To” nevű kitüntetést kapta a Meiji Császártól, ami Japánban nagyon magas kitüntetésnek számít. Magyar nyelvű fordításban talán „Birodalmi Díszdoktor” lehetne. Ezt a kitüntetést csak nagyon különleges életmunkásságért adományozta a császár. Ezt követően híre még jobban terjedt. Különböző régiókból több természetgyógyász és gyakorló orvos is részt vett előadásain és tanfolyamain. 1924-ben a Reiki önfejlesztő és lélekfejlesztő hatásáról tartott előadássorozatot, valamint válaszolt a hallgatók mindenfajta kérdésére, igen széles témakört felölelve.
Usuit teljesen lekötötte a reiki oktatás, amit az ország különböző részeiben tartott. Beutazta az egész országot, hogy tanítsa a reikit (több mint 2000 embernek tanított reikit), ami abban az időben nem éppen bizonyult könnyű dolognak. A fárasztó utazások nagyon megviselték Usuit, de a tanácsok ellenére folytatta munkáját, nem kímélve egészségét, aminek következményeként hamarosan kisebb agyvérzést kapott. Majd később előre megérezte halála közeledtét. Egy napon a tokiói irodájában összeszedte összes addig gyűjtött könyveit és iratait, beleértve a reiki tanítási feljegyzéseit is és beletette egy nagy faládába. Az iratok között voltak azok a feljegyzések is, amikben a különleges buddhista meditációs és más titkos gyakorlatokat tartalmaztak. A gyűjteményt legjobb barátjának és tanítványának Watanabenek adta, hogy mindenképpen őrizze meg azon időkig, amikor hasznát látja a világban. Ezt követően visszatért nyugat Japánba tanítani.
Végül, 1926. március 9-én Fukuyamában halálos agyvérzést kapott.
A japán szokásoknak megfelelően elhamvasztották. Hamvai még mindig egy japán templom oltárán pihennek, Tokió egyik elővárosában, a buddhista Szaihodzsi templomban, a kíváncsi tekintetetektől és a nyugatiak kezétől biztonságban.
1927-ben a Gakkai szervezet emlékoszlopot állított itt, melynek hosszú feliratát Juzaburo Ushida és Masayuki Okada fogalmazta meg, amely Usui sensei (mester) személyéről, életéről és a Reiki rendszeréről ad felvilágosítást.
Usui úgy halt meg, ahogyan élt: hívő, szent életű japán Shingon buddhistaként. Emléke világszerte máig él...

 

*